Más-más idegrendszerek radikálisan különböző kognitív stílusokat eredményezhetnek. Bizonyos agyakban tényleg kategóriákkal több gondolat születik. De vajon mennyivel több?

Bár a gondolatokat nem lehet kilóra vagy darabra mérni, mégis vannak bizonyos viszonyszámok, amikkel számszerűsíteni lehet ezt a különbséget. A Mind Excessively Wandering Scale (MEWS)¹ az ADHD-s belső spontán ábrándozást, gondolati elkalandozást mérő önbevallásos teszt. A MEWS az egyik agyi hálózat, a DMN, Default Mode Network (túl)működését méri. Ez az alaphálózat a másik, Central Executive Network (CEN, Központi Végrehajtó Hálózat)-al alapesetben felváltva működik, a kettő közötti váltásról pedig a Salience Network gondoskodik - neurotipikusoknál. Neurodivergenseknél ez a két rendszer nem vagy-vagy alapon operál, hanem sokszor párhuzamosan, a DMN folyamatosan bekapcsol, akkor is ha valamilyen célorientált feladatvégzésben lennénk, amikor csak a CEN kellene, hogy működjön. Vagyis az agy állandóan elkalandozik.

A DMN többek között ilyen funkciókért is felel:

• saját élettörténetünkkel kapcsolatos gondolatok (autobiographical thinking)
• spontán asszociációk
• szimulációk, elképzelt helyzetekben gondolkodás
• ábrándozás, elkalandozás, álmodozás (mind wandering)
• mások gondolatainak predikciója
• képzelet, fantázia, művészi alkotás, ihlet

A kontrollcsoport neurotipikus résztvevői átlagosan 3-8 pontot értek el a MEWS skálán. Az ADHD-s klinikai átlag 18-25 pont felett van, de 15 ponttól valószínűsíthető az ADHD megléte². Én a teljes 45 pontos skálán 40-et érek el. Egy átlagos ember naponta körülbelül 6200 gondolatot (kognitív átmenetet) tapasztal meg a Queen's University kutatása szerint. Azonban az olyan kutatások, mint a Dynamic Framework of Spontaneous Thought (A spontán gondolkodás dinamikus keretrendszere) kimutatták, hogy a magas MEWS pontszámú egyéneknél a gondolatok szemantikai sűrűsége és átmeneti sebessége teljesen más³. Egy 2005-ös Nature tanulmány szerint⁴ az ilyen elszabadult DMN-el bíró agyú emberek, mint amilyen én vagyok, 3-500%-al több gondolatot pörgetnek át a fejükben egy nap. A neurotípikus feldolgozás lineáris, a gondolatok hosszabbak, és kevesebb van belőlük, sokkal több üresjárattal, és általában feladatorientáltak tudnak maradni. Az ADHD-s feldolgozás párhuzamos, többszálú, távoli asszociációk jellemzik, a gondolatok jóval rövidebbek, "ugrálnak", kapcsolódnak, folyamatos áramlás jellegűek, nincs üresjárat.

És hogy ez milyen érzés, és milyen más kihívásokkal / előnyökkel jár?